Milyen egy angol állásinterjú?

„Az angolszász kultúra dominanciája” gyakran merül fel, amikor a menedzsment vagy a HR szakterület fejlődése kerül szóba. Sokan mondják, hogy a multik és a globalizáció korában Magyarországon is a döntően az Egyesült Államokból indult újítások és gondolkodásmód a jellemző, még a munkavállalók kiválasztásánál is. De vajon tényleg áthatja-e az angolszász kultúra az állásinterjúkat? Cikksorozatunk 3., befejező részében a a tartalomra jellemző különbségeket vizsgáljuk meg.

Bentlakásos nyelvi programjainkon évi több mint kétezer angolszász mentor vesz részt. Az ő tapasztalataik alapján gyűjtöttük össze a magyar és az angolszász kultúrában jellemző állásinterjúk közötti legfontosabb különbségeket. Bár jelentős eltérések tapasztalhatók az interjúztatás módja és technikája között attól függően, hogy mekkora és mely iparágban tevékenykedő vállalatról van szó, általában elmondható, hogy mind az interjún résztvevők szerepe, mind a kommunikáció stílusa és tartalma, de még a jelölt értékelésének módja tekintetében is különbözik a magyarországi és az angolszász gyakorlat. Cikksorozatunk második részében most a beszélgetés tartalmára jellemző eltéréseket járjuk körül.

Részletesség vs lényeg egy angol állásinterjő

A beszélgetés tartalma egy fontos terület, amelyben az állásinterjúk eltérnek az angolszász és a magyar gyakorlatban. Az elétérsek között az egyik leginkább szembetűnő, hogy a jelölt mennyire ad részletes választ a kérdésekre. Itthon elvárják, hogy a pályázó mindenre kiterjedő választ adjon, alapos felkészültségét mutatva az elmúlt akár 10-20 év tapasztalatából is tudjon konkrét példákat mondani („Meséljen az első munkahelyéről.”). Egy angolszász állásinterjú során ez korántsem jelent előnyt. Itt a túl sok háttérinformáció kifejezetten kerülendő, elég a kérdés kapcsán leginkább releváns pontokat felsorolni, a kérdező pedig, ha kíváncsi a részletekre, legfeljebb megkéri a jelöltet a azok kifejtésére.

Múlt vs jövő

További tartalmi különbség a két interjúztatási kultúra között, hogy míg Magyarországon a beszélgetés jó része a múltra fókuszál („Milyen felelősségi körrel rendelkezett korábbi pozíciójában? Miért hagyta ott korábbi munkáját?”), addig az angolszász állásinterjú sokkal inkább a jövőre fókuszál („What do you see yourself doing in five years? How would you address the challenges facing our organization?). Ugyanígy teljesen helyénvaló, ha a jelölt is kérdez a cég jövőbeli terveiről, és nem feltétlenül csak a konkrét pozícióhoz kapcsolódóan.

Végül abban is nagy eltérés tapasztalható, hogyan értékelik a jelölt korábbi tapasztalatait egy interjú során. Magyarországon nem ritka, hogy a pályázót arra kérik, haladjon végig önéletrajzán, és mutassa be mit tanult korábbi munkái során, hogyan vezet addigi karrierje a megpályázott pozícióhoz. Egy amerikai interjúztató azonban ritkán halad időrendben, az egymás utáni kérdések vonatkozhatnak teljesen eltérő időszakokra. Ez a spontán, „on the spot” kérdezési stílus egyúttal a jelölt rugalmasságát, spontán kreativitását is hivatott mérni hivatott.

Kényes (?) részletek egy interjún

Szintén az interjú tartalmi részét érintő különbség, hogy míg itthon nem illik (legalábbis szinte az utolsó körig) olyan direkt kérdéseket feltenni az interjúztatónak, ami például a munkaidőt, a fizetést, vagy a konkrét feladatkört érinti, addig egy brit vagy amerikai kérdező esetén ez nem jelent problémát.

Önkéntesség

Talán egy olyan témakör van, ami Amerikában szinten mindig előkerül az állásinterjú során, Európában, így Magyarországon azonban nem tulajdonítanak neki jelentőséget, ez pedig az önkéntes és közösségi munka. A tengerentúlon az önéletrajzban is szokás megemlíteni, és az állásinterjún is gyakran előfordul kérdésként, hogy milyen közösségépítő, önkéntes segítő tevékenységet végez rendszeresen a jelölt. Ez a fajta társadalmi felelősségvállalás egyszerűen a közösségi élet része, már-már elvárás. Itthon messze nincs ekkora jelentősége az ilyen tevékenységnek, így ez az interjú során sem szokott előkerülni.

A  cikksorozatban említett különbségekkel azért is fontos tisztában lenni, hogy elkerüljük a hibás döntéseket a kiválasztás során. Egy magyarországi állásra pályázó magyar jelölt esetén természetesen mind az interjúztató mind a pályázó tisztában van a jellemző kérdésekkel, viselkedési normákkal. Ha azonban két különböző kultúrából érkeznek – tehát pl. magyart interjúztat külföldi vagy külföldi jelölt pályázik Magyarországon – a kulturális különbségekből fakadó félreértések akár a jelölt elutasításához is vezethetnek, miközben, adott esetben, képességek és tapasztalat szempontjából teljesen megfelelne az adott pozícióra.