Hogyan viselkedj egy angol állásinterjún?

„Az angolszász kultúra dominanciája” gyakran merül fel, amikor a menedzsment vagy a HR szakterület fejlődése kerül szóba. Sokan mondják, hogy a multik és a globalizáció korában Magyarországon is a döntően az Egyesült Államokból indult újítások és gondolkodásmód a jellemző, még a munkavállalók kiválasztásánál is. De vajon tényleg áthatja-e az angolszász kultúra az állásinterjúkat? Cikksorozatunk 2. részében a kommunikáció stílusára jellemző különbségeket vizsgáljuk meg.

Bentlakásos nyelvi programjainkon évi több mint kétezer angolszász mentor vesz részt. Az ő tapasztalataik alapján gyűjtöttük össze a magyar és az angolszász kultúrában jellemző állásinterjúk közötti legfontosabb különbségeket. Bár jelentős eltérések tapasztalhatók az interjúztatás módja és technikája között attól függően, hogy mekkora és mely iparágban tevékenykedő vállalatról van szó, általában elmondható, hogy mind az interjún résztvevők szerepe, mind a kommunikáció stílusa és tartalma, de még a jelölt értékelésének módja tekintetében is különbözik a magyarországi és az angolszász gyakorlat. Cikksorozatunk második részében most a kommunikáció stílusában jellemző eltéréseket járjuk körül.

​

Hivatalos vs barátságos

A két fél szerepén túl a kommunikáció stílusában is jelentős eltéréseket találunk a magyar és az angolszász állásinterjúk között. Míg itthon a hivatalos hangvétel az elvárt, egy amerikai állásinterjún a korábban említett egyenrangúság egyúttal baráti hangvételt is jelent. Nem ritka  a viccelődés, és ha túlzottan hivatalos kommunikációt folytat a jelölt, attól arrogánsnak, hűvösnek tűnhet.

A hazai állásinterjúk során megszokott tényalapú, viszonylag érzelemmentes kommunikáció egy brit vagy amerikai interjúztató számára jelentheti a rugalmatlanságot, túlzott visszafogottságot. Náluk ugyanis nem ritka, hogy metaforák, hasonlatok révén szemléltetnek bizonyos tapasztalatokat, és nem (csak) a puszta tények bemutatásával.

Főként az észak-amerikai angolszász kultúrában fontos, hogy a jelölt az interjún közvetlen stílusban, tisztán és hangosan beszéljen, mosolyogjon, és ezáltal magabiztosságot sugalljon. Bár a bizonytalanság semmiképp sem előny Magyarországon sem, azt a fajta magabiztos kiállást, amit egy amerikai jelölt produkálna sok HR-es valószínűleg túlzottan dominánsnak érezné.

Top-down vs bottom-up

Egy másik fontos különbség a kommunikáció stílusában annak logikai struktúrája. Az angolszász világban megszokott a „top-down” kommunikáció, ami egy állásinterjú során azt jelenti, hogy a jelölt a legfontosabb végkövetkeztetéssel kezd, és azt támasztja utána alá egyéb tényekkel, korábbi tapasztalataiból fakadó példákkal. Európa keleti felén ezzel szemben inkább a „bottom-up” kommunikáció, vagyis a következtetések megalapozásával történő indítás a bevett szokás. Az interjúalany előbb például részletesen bemutat egy korábbi helyzetet, majd levezeti, hogy mit tud ebből hasznosítani a megpályázott pozícióban. Egy brit vagy amerikai interjúztató ezt időhúzásnak tekintheti, hiszen szeretne rögtön tisztában lenni a mondanivaló céljával.

​