A legfontosabb különbségek a magyar és angol állásinterjú között 1. rész – szerepek

Jan 23, 2020

Hogyan viselkedj egy angol állásinterjún?

„Az angolszász kultúra dominanciája” gyakran merül fel, amikor a menedzsment vagy a HR szakterület fejlődése kerül szóba. Sokan mondják, hogy a multik és a globalizáció korában Magyarországon is a döntően az Egyesült Államokból indult újítások és gondolkodásmód a jellemző, még a munkavállalók kiválasztásánál is. De vajon tényleg áthatja-e az angolszász kultúra az állásinterjúkat? Az Angloville-nél a magyar és angolszász interjúztatási különbségeket mértük fel.

 

Bentlakásos nyelvi programjainkon évi több mint kétezer angolszász mentor vesz részt. Az ő tapasztalataik alapján gyűjtöttük össze a magyar és az angolszász kultúrában jellemző állásinterjúk közötti legfontosabb különbségeket. Bár jelentős eltérések tapasztalhatók az interjúztatás módja és technikája között attól függően, hogy mekkora és mely iparágban tevékenykedő vállalatról van szó, általában elmondható, hogy mind az interjún résztvevők szerepe, mind a kommunikáció stílusa és tartalma, de még a jelölt értékelésének módja tekintetében is különbözik a magyarországi és az angolszász gyakorlat. Cikksorozatunk első részében most a szerepek közötti különbségeket járjuk körül.

Alá-fölérendeltség vs egyenrangúság

Az interjúztató és az interjúalany szerepe itthon leggyakrabban alá-fölérendeltségi viszonyként jelenik meg. A „kérdező”, legyen az HR-es vagy a jelölt által megcélzott terület képviselője van az „erősebb” pozícióban. Még ha angol nyelven zajlik is az interjú a vezetéknéven szólítás az elvárt. Ezzel szemben, leginkább az amerikai interjúk során, az interjúalanyt egyenrangúnak tekintik, még akkor is, ha az interjúztató éppenséggel magasabb pozíciót tölt be. A két fél keresztnéven szólítja egymást, a kérdező próbálja akár tréfásan is oldani a feszültséget, hogy az interjúalany a legjobbat hozhassa ki magából.

 

 

Visszafogottság vs öneladás

Szintén eltérés tapasztalható abban, hogyan tekint a jelölt a saját szerepére. Míg hazánkban még kevésbé várják el, hogy valaki „eladja” magát, addig ez egyértelmű az angolszász kultúrában zajló interjú során. És itt nem a „miért önt válasszuk” kérdésre adott válaszra kell gondolni, hanem arra, hogy a jelentkező az első perctől kezdve profin építi az imidzsét, nem próbál szerény lenni, hanem igenis az adott pozícióra fellelhető legjobb jelöltként igyekszik feltüntetni magát, kiemelve korábbi tapasztalatából azt, ami ezt alátámasztja.

 

Ezzel függ össze az is, hogy kié a vezető szerep egy állásinterjú során. Az önmagát „eladni” tudó jelölt természetes módon irányíthatja is a beszélgetést: egy-egy téma kapcsán önállóan kezdi kifejteni a részleteket, adott esetben direkt kérdéseket is feltesz az interjúztatónak. Magyarországon az elvárás azonban legtöbbször az, hogy a jelentkező kövesse a szemközt ülő irányítását, válaszoljon a kérdésekre, de ne legyen túlzottan kezdeményező („mi lesz később, ha már most elveszi tőlem a vezető szerepet?”).

 

Egy amerikai típusú állásinterjú során a jelölt a lehető legjobb színben igyekszik feltűntetni magát, nem próbál szerény lenni. Így, bár elvárás az őszinte válasz, a korábbi kudarcok témáját jellemzően kerülik a jelöltek. Fontos ugyanakkor az egyéni teljesítmény kiemelése, még csapatmunka esetén is, lehetőség szerint konkrét tényekkel és számokkal alátámasztva („in 6 months I achieved a 30% increase in sales in the product category I was responsible for”, „6 hónap alatt 30%-kal növeltem a hozzám tartozó termékkategória értékesítését”). Érdekes különbség az angolszász kultúrán belül, hogy az amerikaiakhoz képest a britek szerényebb kommunikációt várnak el, náluk nem illik villogni az elért eredményekkel, pláne ha azokban mások munkája is benne volt.

 

Háttérkutatás vs bemutatkozás

A kérdező irányító szerepéhez szükséges a jelölt hátterének mélyebb ismerete. A hazai kiválasztási kultúrában így az a megszokott, hogy az interjúztató mélyen áttanulmányozza a jelölt önéletrajzát a találkozás előtt, és ez alapján részletekbe menő kérdéseket tesz fel. Ha azonban éppen egy USA-beli állásra pályázna a jelentkező, nem lenne meglepő, ha a kérdező felkészületlennek tűnne. Ott ugyanis teljesen elfogadott, hogy abban a néhány percben ami a beszélgetés előtt rendelkezésére áll, az interjúztató épp csak átfussa a CV-t, és elvárja, hogy a jelölt maga emelje ki legfontosabb tapasztalatait.

 

Ha érdekel az angol nyelvű állásinterjú témája, érdemes a témában írt többi cikkünket is elolvasni. Ha pedig szeretnél magabiztos angollal nekivágni az interjúnak, intenzív egyhetes vagy hétvégi programjaink hatékony segítséget adhatnak angol kommunikációs készséged fejlesztésében.

Jelentkezés / kapcsolatfelvétel

Bezár