Megtaláltam a módszert, amivel nem kellett külföldi nyelvkurzusra mennem” – interjú Borbély Alexandra színésznővel

Jan 24, 2020

“A sok külföldi meghívás miatt muszáj volt gyorsan legyőznöm az angollal kapcsolatos gátakat. Így aztán nagyon megörültem, mikor rátaláltam a nyelvi bemerítés módszerére, mert így nem kell külföldre mennem egy nyelvkurzusra – az egész világ idejön! Itt vagy Budapesttől egy órára, és tényleg az angolszász világ legkülönbözőbb helyeiről érkeznek az anyanyelvi mentorok.”

 

Borbély Alexandrát, a Testről és lélekről című film főszereplőjét talán már senkinek sem kell bemutatni Magyarországon: 2017-ben vette át az Európai Filmakadémia legjobb színésznőnek járó díját. Az  Oscar-jelöléssel, valamint az Arany Medve-díjjal járó utazások arra késztették a sikeres színésznőt, hogy angol nyelvtudását is fejlessze. Borbély Alexandrával beszélgettünk a nyelvtanulási élményeiről, nehézségeiről és arról, hogy miért választotta az Angloville anyanyelvi környezetet biztosító bentlakásos programját.

Mennyire fontos ma a magyar színészeknek, hogy beszéljenek valamilyen idegen nyelven? Ez része a képzéseteknek, vagy inkább az élet hozza a helyzeteket? Mi motivált, amikor az Angloville programot elkezdted?

 

Miután kijött a Testről és lélekről c. film nagyon sok külföldi megkeresésem lett, rengeteg rendezvényre hívtak meg. Felmerült, hogy ki kell menjek Berlinbe, és rögtön belém nyilallt a tudat, hogy akkor bizony ott angolul kell majd beszélnem. Bár a Színművészeti Főiskolán voltak angolóráink, de mivel mindenki a jelenetekre készült, nem igazán volt időnk foglalkozni a nyelvtanulással. Később aztán jártam, most is járok, magántanárhoz, és rendszeresen megveszem az 5 Perc Angol magazint is. A legfőbb problémám azonban, hogy éles helyzetben nem igazán mertem megszólalni, beszélni, megmaradt. Ahányszor viszont külföldön jártam, éreztem, hogy erre nagyon is szükségem lenne.

 

Amikor láttam, hogy külföldön is meg kell jelennem, először arra gondoltam, hogy elutazom egy nyelvtanfolyamra Angliába. A színházban bele is egyeztek egy rövidebb “kimenőbe”, de aztán egy cikkben megláttam, hogy a nyelvi környezetben tanulást itthon is elérhetem a nyelvi bemerítés segítségével. Annyira megtetszett, hogy szinte rögtön az Angloville mellett döntöttem.

 

 

Mi okozott neked nehézséget az angol társalgásban, mit éreztél, amikor angolul kellett megszólalnod?

 

Korábban, ha olyan helyzetbe kerültem, hogy angolul kellett volna beszélnem, nem mertem megszólalni, volt bennem egy gát. Inkább a háttérben maradtam, mint hogy rosszul mondjak valamit. Ez a gát aztán az első Angloville program után megszűnt.

 

Az első napon persze még féltem, amikor láttam, hogy a bemutatkozás során mindjárt rám kerül a sor. Bennem volt a stressz, hogy mint színésznőtől, magabiztos fellépést várnak el a többiek, és mit fognak gondolni rólam. De ezek a félelmek hamar elmúltak. Nagyon nagy megerősítést jelentett például az, ahogy több anyanyelvi is elmondta, hogy már most is büszkének kéne lennem a nyelvtudásomra, hiszen ő semmilyen más nyelvet nem beszél, csak az angolt.

 

Milyen érzésekkel iratkoztál be az Angloville programjára? Volt-e bármi, amitől tartottál?

 

Én az a fajta ember vagyok, aki hamar meghoz egy döntést. Féltem, kételyeim voltak persze, de belementem. Ez „szakmai ártalom” is, hiszen én nap mint nap kiállok egy színpadra, izgulok a premierek előtt, de aztán legyőzöm a félelmeimet.

 

 

Mi változott meg benned a nyelvi bemerítés hatására?

 

A program elején nagyon koncentráltam, hogy a különböző akcentusokat megértsem. Volt közöttük könnyebb, nehezebb (pl. egy skót lány), de hamar ráhangolódtam.

Az angoltanárom, akivel heti rendszerességgel továbbra is találkozom, a kurzus után azt mondta, hogy nagyon sokat fejlődtem.

Ma már, ha olyan helyzetben vagyok, hogy angolul kell beszélnem, büszkén teszem, akár más magyar ismerőseim, kollégáim előtt, hogy ők is lássák, hallják, mennyit fejlődtem.

 

 

Mi az, ami a legjobban segített a fejlődésben?

 

Az első Nyelvi Sziget programom során sok olyan témát vittünk az egyéni foglalkozásokba, amelyek kapcsolódtak a színészethez. Akkor a prezentációm egy eljátszott külföldi interjú volt, hiszen pont az olyan helyzetekre akartam felkészülni. A második táborban pedig arról adtam elő, hogy mi a különbség a színházi és a filmszínészet között, az erre való készülés során is rengeteg hasznos kifejezést tanultam.

 

Mennyire gyorsan mutatkozott meg a fejlődés?

 

Az Angloville-ben már néhány nap után éreztem a fejlődést. Délutánokra egyre jobban belejöttem az angolba, és ezt az anyanyelvi mentorokok is visszajelezték. Néhány nappal az első Angloville után külföldön voltam és adódott egy olyan helyzet, amiben máskor nem mertem volna megszólalni. De ekkorra ez már nem okozott problémát, átszakadt az a bizonyos nyelvi gát. Az a blokk, az a félelem, ami korábban visszatartott, hogy ha nem tudom elmondani tökéletesen, inkább hallgatok – megszűnt, és magabiztosan ki tudtam fejezni magam.

 

Hogyan fogalmaznád meg az Angloville lényegét egy ismerősödnek?

 

Egyébként nagyon lelkesen mesélek minden ismerősömnek, színész kollégámnak az Angloville-ről. Szerintem mindenkinek, aki rendelkezik már egy alap tudással, nagyon sokat tud adni ez a program. Fontos része a programnak az elvonulás is, hogy egy hétig egy nagyon kellemes helyen tényleg egy idegennyelvi közeg jön létre, és ki tudsz szakadni a hétköznapokból. Én legszívesebben minden évben eljönnék egy tréningre.

 

Milyen mentorokkal találkoztál a két program során?

 

Egy élmény ezekkel az emberekkel lenni. Intelligens, nyitott, segítőkész emberek a világ minden tájáról. Kíváncsiak, rád, a világra, különlegesek, nagyon érdekes dolgokat lehet megtanulni tőlük. Látszik, hogy egy komoly szűrőn mennek át, mielőtt idejönnének.

 

A legutóbbi Angloville programon egy ausztrál mentorom volt, végtelenül kedves és segítőkész. Persze tény, hogy az ő kiejtése sem volt egyszerű, és már eljött az a pont, amikor felüdülés volt utána egy Bostonból érkező mentorral beszélgetni. Valahogy nekem az amerikai angol könnyebben érthető, bár imádom a brit akcentust, és legutóbbi egy külföldi filmben bizony ezt kellet használnom.

 

Mi volt a legérdekesebb élményed?

 

Egy nagyon sokszínű csapatot ismertem meg mindkét Angloville Nyelvi Szigeten, amelyen részt vettem. Ez igaz mind a magyar résztvevőkre, mind az anyanyelvi mentorokra. Olyan embereket, érdekes életutakat, tapasztalatokat ismerhettem meg, amikkel egyébként valószínűleg nem találkoznék. Ez az emberi, kapcsolati része legalább akkora élményt adott, mint maga a nyelvi fejlődés.

 

Számomra a csoportfeladatok is érdekesek voltak. Kicsit újra gyerek lehettem, szabadjára engedhettem a fantáziám, a kreativitásom. Az egyik ilyen foglalkozásnál, amikor épp egy új országon és annak szokásain ötleteltünk, még egy táncot is kitaláltam.

 

Mennyi idő alatt döntöttél az Angolville mellett?

 

Nem sokat agyaltam rajta. Nagyon elfoglalt vagyok, és rájöttem, hogy ha rögtön döntök, akkor nincs időm azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha egy másik lehetőséget választok. Nagyon gyorsan eldöntöttem.

 

Mit tanácsolnál egy olyan embernek, akinek kételyei vannak magával kapcsolatban és a lehetőség kiválasztásával?

 

Bele kell vágni, hiszen a nyelvtudásod csak jobb lesz, csalódni nem lehet. Ráadásul ez nem egy hagyományos nyelviskola, ahol egy csoport előtt vizsgáznod kell. Itt egy támogató közösség tagja leszel, egész nap angolul beszélgethetsz kedves emberekkel, mindenki odafigyel rád, és segít. Nagyon gyakran halljuk azt a visszajelzést az anyanyelvi mentoroktól, hogy ne féljünk, hiszen mi legalább két nyelven beszélünk, míg ők legtöbbször csak egyet ismernek. Ez segít teljesen más megvilágításba helyezni a helyzetet, és rájönni, hogy büszkének kell lenni arra a tudásra, ami már megvan.

Hasonló bejegyzések:

Jelentkezés / kapcsolatfelvétel

Bezár